Az első jelei annak, hogy van ebben a területben valami több, valami más, néhány évvel ezelőtt jelentek meg.
Az akkor még főállású fotós mindig azt követte, amit a szíve diktált. Mindig többet és jobbat adni annál, mint amire szerződött.
Az évek átalakították a területeket, amiken dolgozott és a családi, gyerek, esküvő sorozatokat néhány hónap alatt átváltották a céges megrendelések.
Egy új világ nyílt ki számára, amiben igazán jól érezte magát.
A kreatív énje egyre jobban szárnyalt és azt vette észre, hogy a sok-sok körülmény és esemény hatására olyan szakértővé vált, akinek a kisujjába került a szakma. És nem csak a pro fotózást, hanem a telefonos fotózást, minőségi vizuális megjelenést is igen jól elsajátította menet közben. De minderről akkor még mit sem tudott.
Aztán az élet úgy hozta, hogy a gyermekkori vágya megvalósult, tanárként kezdett oktatni az online térben a munka mellett. Imádta! Szárnyalt! Adott! Szerették! Ügyes volt benne!
Rájött, hogy ezt akarja, mert tud adni, motiválni, fejleszteni, segíteni!
De az élet, mint már sokszor máskor, változásokat, megoldandó feladatokat hozott magával, amikkel foglalkozni kellett, nem volt apelláta. Mind mentálisan, mind testileg megterhelő időszak következett.
A fotós munka folyt tovább, a tanítás pedig mentorálás formájában ment a maga útján. A millió kérdés és furcsa érzések azonban megmaradtak. Ki is ez az ember? Mit csinál? Miért csinálja? A fotós ruha szűk, szorít, már-már fullaszt! Nem ez kell! Ez nem elég! Ennél több van itt!
De hogyan tovább? Létezik egyáltalán bármi más alternatíva?
Aztán egyszer csak megérkezett az idei nyár és elmondható, hogy a legnagyobb „BUMM”-ot hozta magával!
Teljes mélypont, megannyi önfejlesztő anyag meghallgatása, üzleti coach bevonása, szembenézés a vélt vagy valós félelmekkel, gyengeségekkel, és hátralépés a meglévő mindsettől, életmódtól. Röviden csak annyit, hogy piszok nehéz volt.
Mégis, akkor mire volt jó ez az időszak, ha ennyire nehéz volt?
MINDENRE ÉS MÉG ANNÁL IS TÖBBRE!
Ez az időszak elhozta az áttörést! Az értelmét az egész eddigi, közel 10 évnek! Kinyitotta az ajtót, és ugyan remegő térdekkel, de besétáltam rajta! És most már bent vagyok! Mindez az enyém! Már egyesszám első személyben!
Mit érzek magaménak?
A tudásomat! A látásmódomat! A több tízezer órányi fotózás tapasztalatát! A végeláthatatlan mennyiségű kép feldolgozását! Az apró, de annál fantasztikusabb dolgok észrevételét! A kedvességet és kivételezés nélküli hozzáállásomat, amivel megtisztelek minden ügyfelemet!
A megannyi kérdést, ami felmerült a telefonos oktatás során! A minőséget! A képek szép sorrendjét! A káosz mentes képi világot! A professzionalizmust! Az igényességet! A hatékonyságot! Az észszerűséget! Az örömet az ügyfelek arcán! A sikerélményt!
A lehetetlen nem ismerését! Azt, hogy nincs megoldhatatlan helyzet! Azt, hogy másképp szemlélem a világot és ez baromi jó! Szeretem a szememet, a világomat, a szakértőségemet!
Megalakult az a személyiségem, akire büszke vagyok!
A kreatív látásmód szakértő.
Az az ember, aki nem csak szakmailag van rendben, hanem ő maga „A napocska!”, ahogy ezt az ügyfeleim mondják!
